Az olimpia előtt a magyar csapaton kívül az amerikaival és az ausztrállal foglakoztunk még egy-egy bejegyzésben. Nézzük most az Amerikai Egyesült Államok szereplését a 2009-es pekingi játékokon.

Azt hiszem, azzal kezdeném, hogy rég elmúlt már az az idő, amikor a két rivális, Amerika és Ausztrália vérre menő csatákat vívott a medencében. Hét-nyolc évvel ezelőtt, még rengeteg ilyen izgalmas versenyt láthattunk, csak néhány kivétellel állt például európai a dobogón. Kijelenthető, hogy most már nagyon színes az élmezőny, (még akkor is, ha például Zimbabwe csillaga: Kirsty Coventry csak ritkán látogat el hazájába, mert valójában ő is Amerika neveltje), egyre több és több ország képviselői jutnak be a legjobb nyolc közé és egyre többen állnak közülük dobogóra. Természetesen az Egyesült Államok úszói közül a legtöbb bejutott a döntőbe, és ha már ott voltak, jó pár érmet is bezsebeltek.

12 aranyérem, 9 ezüstérem és 10 bronzérem a végeredmény, ebből 10 darab világcsúcs.

Az most már mindenki számára köztudott, hogy a 12 aranyéremből nyolcat Michael Phelps a 23 éves baltimorei csoda vitt haza, a tízből pedig négy egyéni világcsúcs fűzhető a nevéhez, továbbá három váltós győzelem világcsúcsában is aktív szerepet vállalt. Michael Phelps napjaink legsikeresebb olimpikonja lett ezzel a pekingi 17 rajtköves szereplésével.

A második helyen, eredményesség szempontjából Ryan Lochte végzett, egy egyéni aranyéremmel, és világcsúccsal 200 méteres hátúszásban, két harmadik hellyel, valamint egy váltóban szerzett aranyéremmel, mely a legfölényesebb győzelmet hozta az amerikai csapat számára, 4X200 méteres gyorsváltóban. Természetesen a világcsúcs itt sem maradhatott el.

Aranyérmet a férfiak közül még egyéniben Aaron Peirsol-nak sikerült szereznie 100 méter háton, természetesen világcsúccsal, váltóban pedig aranyérmes lett még: Brendan Hansen, Jason Lezak, Matt Greevers, Mark Glangoff, Ian Crocker, Garett Weber-Gale, Erik Vendt, Ricky Berens, Klete Keller, Peter Vanderkaay, David Walters, Cullen Jones, Ben Wildman-Tobriner, és Nathan Adrien. (Természetesen ez a sok név a cseréknek köszönhető, hiszen az USA megteheti, hogy szinte mind a négy emberét lecseréli a döntőre, az aranyérem azonban így is mindenkinek jár).

A hölgyeknél a már említett hat érmes próbálkozást Natalie Coughlin próbálta véghez vinni, valamint a fiatal Katie Hoff csatlakozott mellé, hiszen ugyancsak hat számban állt rajtkőre ez alatt az egy hét alatt. Egyikkőjüknek sem jött össze azonban a rekord, de Coughlin így is a legeredményesebb amerikai női úszó lett, hiszen aranyérmet nyert száz méteres női hátúszásban, ezüstérmet két váltóval, a 4X100 méteres női gyorsváltóval, és a 4X100 méteres női vegyesváltóval, bronzérmet pedig ugyancsak egyéniben, a 200 méteres női vegyes illetve a 100 méteres női gyorsúszásban szerzett.

Hoff-nak nem úgy sikerült az olimpia, ahogyan azt korábban eltervezhette, még akkor sem, ha ő sosem hangoztatta a hat aranyérem iránti vágyát. Kezdett egy bronzéremmel, a 400 méteres női vegyesúszásban, majd egy balszerencsés benyúlás miatt csak ezüstérmes lett 400 méteres női gyorsúszásban. Innentől megindult a lejtőn lefelé, 200 méter gyorson és vegyesen csak a negyedik, 800 méter női gyorson pedig döntőbe sem jutott, a tizenegyedik helyen zárt. Egy bronzérem, váltóban azért neki is jutott, a 4X200 méteres gyorsváltóban.

A hölgyeknek tehát váltóban nem sikerült aranyérmet szerezniük, annak ellenére, hogy például a 41 éves Dara Torres ezért mindent megtett. Torres is történelmet írt, hiszen három ezüstérmet vihetett haza (valószínűleg most már tényleg) élete utolsó olimpiájáról.

A legrosszabb amerikai helyezést, az egykori olimpiai bajnok, Amanda Beard érte el a 200 méteres mellúszásban, ahol 18. lett, az érem azonban így is Amerikához került, a fiatal Rebecca Soni győzni tudott ebben a számban, százon pedig ezüstérmes lett.