5 arany, 7 ezüst, 6 bronz – ezt írtam fel magamnak tippként még az olimpia előtt. Különösebb megfontolás nem állt a számok mögött, csak egy érzés. Hogy kevesebb arany lesz, mint 4 éve, arra számítottam. Ami inkább meglepő volt, hogy az elsőre olyan sokat kellett várni. Persze, mindig az olimpia vége szokott erősebb lenni, de azért nem ehhez vagyunk hozzászokva. El lehet gondolkodni, hogy mi a gyengébb szereplés oka, de azt gondolom sokan érzik, elsősorban nem a sportolókban kell keresni a hibát.
Persze a gyengébb szereplés is megítélés kérdése. A világ hihetetlenül felgyorsult, összesűrűsödött az élmezőny (gondoljunk csak az uszodában látottakra). Azokban a sportágakban, ahol favoritnak számítottunk korábban, most a pontszerző helyekért is meg kell küzdeni. És nagyon meg kell becsülni őket!
Mindezek tükrében, azt mondom, hogy az úszócsapatunk, több mint kiválóan teljesített. Reálisan nézve az esélyeket, nem várhattunk aranyat, persze ott motoszkált mindenkiben a kisördög, hogy hátha… Hátha Cseh Laci lesz az, aki megfogja Phelpset… Nem sikerült neki, ahogy senki másnak sem. Legyőzött viszont mindenki mást (köztük például a másik amerikai vegyesúszót, Ryan Lochtet), három ezüstérmet gyűjtött és mindegyikhez egy Európa-rekordot is hozzátett. És mindez a világ legeredményesebb olimpikonja mögött… Felér három arannyal is.
Végleg letette névjegyét a legnagyobbak között Kis Gergő is, aki nemcsak a 400 vegyesen, hanem a 4x200m-es gyorsváltóval is remekelt (első emberként országos csúcsot úszott). Az ajkaiak fantasztikus tehetsége megmutatta nekünk, hogy nemcsak budapesti klubban úszva lehet nagy eredményeket elérni (még akkor is, ha néha igencsak megnehezítik a dolgát).
Na és akkor végre valahára újra az élmezőnyben köszönthettük Gyurta Danit, aki egy Európa-rekorddal tette emlékezetessé a pekingi szereplését. Persze felmerülhet a kérdés, hogy mi lett volna, ha nem az előfutamban ússza, hanem a döntőben… Erre pedig csak annyit tudok mondani, hogy hülye amerikaiak és a felborított műsorrend. Persze nekünk is kényelmesebb lett volna, egy jó ebéd után leülni és végigszurkolni a döntőket, mint hajnali fél négykor kelni, hogy négyre már valahogyan ki is lássunk a fejünkből. Ugyanakkora a felborult alvási szokások szerintem hozzátartoznak az olimpia-érzéshez.
De ha Amerika élőben akarja látni Phelpset, akkor élőben fogja látni, neki pedig egyáltalán nem okozott fennakadást, hogy most délelőtt szórta a világcsúcsokat. Én személy szerint gyakran változtatgattam, hogy most akkor szurkolok-e a nyolc aranynak, vagy sem (általában attól függött, hogy ki ellen úszott). Végül örültem neki, hogy sikerült, mert ez egy nagyon nagy teljesítmény, amit kétségtelenül jó volt látni és most majd talán ő is „megnyugszik” kicsit. Ennek jeleként például többet nem indul 400 m vegyesen, és mi azt hiszem, ennek csak örülni tudunk.
Kicsit féltem tőle, hogy megint nyomasztó Amerika-dominancia lett, de szerencsére ez nem jött be. Bár 31 érmükkel így is kimagaslottak a mezőnyből, azért nagyon színes olimpiánk volt. Sok meglepetéssel, fiatal bajnokokkal, nagy nyertesekkel és persze vesztesekkel egyaránt.
Ha már szóba jöttek a fiatalok, akkor hozzátenném, hogy nagyon hiányoztak az „öregek” is. Még mindig nem tudom megszokni, hogy Ian Thorpe-ot csak a lelátón lehet látni, és rossz belegondolni, hogy ez volt Hoogenband utolsó szereplése is. Most pedig rettegve figyelem a híreket, hogy kik azok, akik szintén a visszavonuláson gondolkodnak.
Jó volt ez 16 nap, még akkor is, ha nem minden az elképzeléseink szerint alakult. London majd más lesz. Jobb. Csak az a baj, hogy megint négy évet várhatunk rá…
menjus
A pekingi citromdíj egyértelmű nyertese a franciák (egykori?) világsztárja. Manadou egy igen pocsék – edzőváltásokkal és botrányokkal teli – évet koronázott meg egy szánalmas olimpiai szerepléssel. 400 m gyorson címvédőként csak a 8. helyen jutott a döntőbe és ott messze utolsó helyen végzett. 100 háton csak a 7. lett, 200 háton és 800 gyorson pedig a döntőbe sem tudta beverekedni magát, és szereplését látva 4x200m-es gyorsváltóban sem kapott helyett. Az érthetően rendkívül csalódott Manadou még a miértekre keresi a válaszokat, és igen hosszú szünetet tervez. Hogy pár hónap vagy egy év múlva, netán soha sem tér már vissza a medencébe, egyelőre ő sem tudja.
Az, hogy Michael Phelps a hőn áhított nyolc arannyal térhet haza a játékokról, sokban köszönhető csapattársainak is, hiszen hármat váltóban szerzett. Közülük is kiemelkedik Jason Lezak, aki minden idők egyik leglátványosabb befutóját produkálva, szinte vert helyzetből mentette meg az amerikai váltót. A 4x100m-es gyorsváltó utolsó embereként, jó fél testhossz hátránnyal ugrott a vízbe a francia Alain Bernard, a 100 gyors későbbi olimpiai bajnoka mögött. Az utolsó fordulónál már elúszottnak tűnt az amerikai aranyesély és a nyolc aranyas álom, de Lezak elképesztő hajrával megelőzte a verhetetlenek hitt franciát. 7 század… Ennyivel nyúlta le a franciák elől az aranyat. Lezak egyébként a vegyesváltónak is kulcsembere volt, egyéniben pedig 100 m gyorson 3. helyen végzett.
A férfiak hasonló számában a legnagyobb esélyesnek az amerikai váltó számított, és hacsak el nem váltják magukat nem valószínű, hogy bárki megfoszthatja őket és Michael Phelpset az utolsó aranytól. Szorosabb befutó lett a végén, mint amire elsőre számítani lehetett, de hiába hajrázott remekül Sullivan, Jason Lezakot nem lehet megverni váltóban, ezt már nagyon jól tudjuk. 3:29.34 - ez az új világrekord, amivel az Athénban úszott idejüket írták felül az amerikai fiúk. A második helyen Ausztrália, a harmadikon Japán végzett.
Ryan Lochte két nagy tettre is készült ezen a napon. 200 háton a címvédő Aaron Peirsolt, 200 vegyesen pedig a verhetetlennek tűnő Michael Phelpset akarta elkapni. Nos, előbbi sikerült is neki, ráadásul új világcsúcsot is döntött. A korábbit társbérletben birtokolták Peirsollal. A címvédőnek 5 olimpiai arany után "csak" egy ezüst jutott, ugyanakkor biztos hogy a vegyesváltóban még viszontlátjuk. A bronzérmet - ezúttal egyedül - az orosz Vyatchanin szerezte meg, aki őrületesen kezdett 150 méterig az élen állt, noha a döntőbe éppenhogy csak bekerült szétúszással.
Hihetetlen befutót produkáltak a női 100 m gyors résztvevői, nagyobb verseny volt, mint a férfiaknál. Britta Steffen négy századdal előzte meg a világcsúcstartó Lisbeth Trickettet. A német úszónő megfordulni sem mert, hogy megnézze az eredményt csak Libby gratulációja tudatosította benne a tényt: olimpiai bajnok.
A nők 4x200 m-es gyorsváltója zárta a reggeli programot, ahol a tegnap hatalmas országos csúcsot úszó lányainknak is szurkolhattunk. A Mutina Ágnes, Verrasztó Evelyn, Dara Eszter, Jakabos Zsuzsanna összeállítású kvartett időeredményben ugyan nem, de helyezésben tegnapi eredményét is túlszárnyalta. Megelőzve a japánokat és a svédeket is a hatodik, azaz pontszerző helyen zárták a finálét, ráadásul a harmadik legjobb európai váltóként. Szereplésük talán az egyik legkellemesebb meglepetés eddig az olimpián, nagyon nagy lehetőségek vannak ebben a fiatal csapatban.
Az általunk legjobban várt szám a 200 m férfi pillangó döntője, melynek előfutamaiban és középdöntőjében remekelt Cseh László. Félelmetes második száz métert úszik (jobbat, mint Phelps!), ez a hajrá egy ezüstérmet és új Európa-csúcsot ér. Mindössze 67 századdal marad el a számot világcsúccsal nyerő Michael Phelpstől (aki szokatlan módon kissé fáradtan tűnik). Az amerikainak ez a 10. aranyérme, ezzel ő minden idők legeredményesebb olimpikonja. Őt is megérinti a történelmi pillanat, kisség meghatódik a dobogón. Cseh Laci pedig boldog, olyan boldog, amilyennek nagyon ritkán látni, önfeledten csapkodta vizet, a célbaérés után. Ő maga sem gondolta az olimpia előtt, hogy ilyen jó időt úszhat, 4 másodpercet javított egyéni legjobbján. És milyen kedvező előjel ez a 200 m vegyes előtt. A két ezüst, amiért jött már megvan, és egy szám még hátravan.
A 200 m mell előfutamában viszont Gyurta Dani hatalmas meglepetésre 2:08.68-as új olimpiai rekordot úszott. Négy éve nem mutatott ilyen teljesítményt, őt is meglepte az időeredménye. Nem szabad még semmit sem elkiabálni, de több mint ígéretes kezdés.
A nap első döntője a férfiak hasonló száma, melynek kimagasló favoritja az amerikai Michael Phelps. Noha világcsúcstartóként csak az ötödik helyen jutott a döntőbe, ott már nem fogta vissza magát és közel két másodpercet verve az egész mezőnyre, egyet pedig a saját korábbi világcsúcsára megnyeri harmadik pekingi aranyát. Összességében ez már a kilencedik és ezzel végérvényesen beírta magát a halhatatlanok közé, mivel kilenc elsőséggel eddig csak négyen a szovjet Larisza Latinyina tornász, a finn Paavo Nurmi atléta, az amerikai Mark Spitz úszó, és a szintén amerikai Carl Lewis atléta rendelkezett. Phelps még öt aranyat szeretne nyerni, de elég egy is ahhoz, hogy az örökranglistán még eggyel feljebb lépjen és egyedül birtokolja a minden idők legeredményesebb. olimpikonja címet. Erre pedig már holnap sor kerülhet, hiszen a 200 m pillangónak is toronymagas favoritja. A 200 gyors fináléjában a második helyen a 400 győztese Park Taehwan, a harmadikon a másik amerikai Peter Vanderkaay végzett.
Utolsó kommentek