Most, hogy az olimpia eseményeinek, örömeinek és esetleges keserűségeinek volt ideje leülepedni, ideje összegezni, mit értek el a magyarok a medencében.

Korábban már említettem, hogy az úszócsapat teljesítményével véleményem szerint tökéletesen elégedettek lehetünk. Na jó, majdnem tökéletesen. De azért, ha megnézzük a számokat: 3 ezüst, 4 Európa-rekord, 14 országos csúcs. Nem is olyan rossz, ugye?

A vezetőség két-három éremben reménykedett, három ezüst lett belőle, igaz ezt Cseh László egymaga szállította. Lacit és eredményeit már rengeteget méltattam, és még többet lehetne, de most még egyszer utoljára csak a 200 pillangót emelném ki megint, mivel ebben a számban nyújtotta a legnagyobb meglepetést.

Cseh László mellett Gyurta Dani is beírta magát az Európa-rekorderek nagykönyvébe. Az egyetlen, amiért sóhajtozhatunk, hogy bárcsak a döntőben úszta volna azt a fantasztikus időt... de nem. Attól még az Európa-csúcs nagyon nagy szó. És ami a legfontosabb: az a Gyurta Dani, akit Athénban láttunk és azóta oly nagyon hiányoltunk, visszatért. Sőt még jobb lett.

A kiemelkedő teljesítményt nyújtók közül nem felejthetjük ki Kis Gergőt sem, akinek két nagy vágya volt ezen az olimpián: 1. jobb időt úszni, mint Darnyi Tamás egykori legjobbja. 2. olimpiai döntőt úszni 400 m vegyesen. Mindkettő sikerült, sőt a fantasztikus szereplést később a 4x200m-es gyorsváltóval úszott országos csúccsal is megkoronázta, ahol első emberként a 200 m gyors egykori rekordját is átírta.

Bár nem jutott döntőbe 50 m gyorson szerzett 9. helyével igencsak kellemes meglepetés volt Takács Krisztián szereplése is.

A hölgyeknél kevesebb babér termett, egyéniben senkinek sem sikerült beverekednie magát a döntőkbe. A legközelebb hozzá Verrasztó Evelin jutott, aki 200 m vegyesen szétúszás után végül a kilencedik helyen végzett. A gyorsváltóval azonban a lányok is megcselekedték, amit megkövetelt a haza, a fantasztikus országos csúcs és a hatodik hely az olimpia egyik nagy meglepetése volt.

Az egyetlen szám, amire kicsit keserű szájízzel tekinthetünk, a női 200 m pillangó. A nagy elvárások elé állított 17 éves Kovács Emese ugyanis messze elmaradt élete legjobbjától és összesítésben csak 27. helyen végzett, noha szinte mindenki éremesélyesként, de minimum döntősként kezelte. Talán túl nagy teher volt ez a fiatal tehetségnek, ez nem az ő olimpiája volt. De a londoni az lehet. Ahol a csapat többi fiatalja is révbe érhet. Mert van magyar úszósport, vannak reménységeink, ez egyértelműen bebizonyosodott.